Szluha Márton nemes családok sorozatának e kötetének első vázlatát és mintegy másfél tucat családfáját még Szluha Márton kezdte el összeállítani, az ő kéziratos örökségét gondozta az elhivatott szerzőpáros, Késmárky István és Simon István. A Kiadó előszava: A Heraldika Kiadó legnagyobb ívű vállalkozása családtörténeti, genealógiai művek kiadása. Sajnos, évtizedekig mostohán kezelt műfaja volt a történetírás, történetkutatás ezen ága. Örvendetes azonban, hogy az 1945 előtti időszakban dolgozó családtörténészek nyomdokain járva, újraéledt a genealógia művelése. Több kisebb műhely is kötelességének tartja, hogy a múltbeli mulasztásokat pótolja, a családtörténeti tudásunkat – amennyire lehet – napjainkig kutassa, és az eredményeket közkincsé tegye. Ezt egészíti ki főleg a rendszerváltozás óta nagyszámú, magánkezdeményezéssel létrejött kiadvány is. Az elmúlt három évtizedben talán a legjelentősebb munkát a Heraldika Kiadó köré tömörült kis létszámú, de annál lelkesebb csapat végezte és végzi napjainkban is. Munkájuk révén egy-egy vármegye nemesi családjainak története, családfái válnak ismertté. A huszadik század zivataros évtizedei sok család sorsát megpecsételték az elcsatolt területeken és a maradék Magyarországon egyaránt. Kiket az utódállamok magyarságot elnyomó türelmetlensége, kiket a kommunista rendszer osztályellenséget kiáltó politikája tört meg. Sok család ilyen okokból szétszóródott a nagyvilágban. Vannak hatalmas területei a történelmi Magyarországnak, ahonnan szinte teljesen eltűntek a magyar nemesi családok. Ez hangsúlyosan érvényes a Felvidék északi (nagyobbik) részére, de a történelmi Magyarország más területein sem sokkal jobb a helyzet. Ezeken a területeken kastélyok, városi paloták, templomok, családi sírboltok hirdetik a magyar nemesi családok egykori jelenlétét. Ritka üdítő kivétel, mikor egy-egy család ősei birtokát visszaszerezve igyekszik azt új élettel megtölteni, romjaiból, hamvaiból feltámasztani. Az ilyen családtörténeti kötetek tartalma szép példája annak, hogy a magyar nemesi családok mennyire jelentenek köteléket az ország különböző területei között. Házasodások, hivatalvállalások birtokszerzések révén egy-egy nagyobb család tagjai az ország legtávolabbi részeibe is eljutnak, és vernek gyökeret. A Heraldika Kiadó e hagyományát van szerencsénk folytatni most a Pozsony vármegye nemesi családjait bemutató vaskos kötettel, melyet néhai Szluha Márton jeles genealógus hagyatékát felhasználva Késmárky István és Simon István genealógus illetve történész állítottak össze. Pozsony vármegye hangsúlyosan fontos, hiszen évszázadokig a vármegye székhelye, Pozsony az ország fővárosa volt, koronázó város, színes társadalmi összetétellel. A város és a vármegye gazdag magyar történelmi múlttal rendelkezik, és szerény magyar jelennel. Pozsony neve a magyar emberek számára sejtelmesen ismerősen cseng. Járva a vármegyét, a várost, a kövek magyar történelemről beszélnek, noha a szembe jövő emberek jó része nem ismerős számunkra. A dévényi Millenniumi Emlékmű, a pozsonyi vár, a koronázó templom, a Fadrusz János alkotta lerombolt Mária Terézia szobor, a nagyszombati egyetem, rengeteg műemlék, templomok, kastélyok, patinás iskolák. Nekünk, magyaroknak egyebet jelent, mint a város és a vármegye jelenlegi urainak. A Pozsony vármegye nemesi családjainak történetét bemutató kötet ugyanakkor kötelék a múlt és a jelen között. Bár szétszórattattak ezen családok, kiknek tagjai az évszázadok során jelentős mértékben hozzájárultak a megye közéletének, kultúrájának, egyházi életének formálásához, fejlesz¬téséhez, jelenleg is sokan büszkék származásukra, őrzik családi hagyományaikat, emlékeiket. És vannak többen, akik ma is őseik földjén élnek. Hittel viszik tovább a hagyományt, bizakodnak, szerényen építkeznek. Genealógiai köteteinket forgatva sokszor az elmúlás érzése keríti hatalmába az embert, a lezárult, végeszakadt történelem érzete. Viszont ha ismerjük, megismerjük történelmünket, láthatjuk, hogy számtalanszor legyőztek bennünket, tartósan mások próbálták irányítani sorunkat, legtöbbször nem kedvező irányba, és mégis mindig volt tovább, újra tudtunk kezdeni, fel tudtunk állni nehéz helyzetünkből. Miért lenne ez most másként? Köszönöm néhai Szluha Márton genealógusnak, hogy több évtizedes munkájának fel nem dolgozott anyagrészét továbbörökítette, és munkatársainak, Késmárky Istvánnak és Simon Istvánnak, akik mun¬ká¬ja révén újabb és újabb vármegyéket, tájegységeket bemutató kötetek jöhetnek létre. Köszönöm Dr. Tellér Tivadarnénak ez eddig elvégzett értékes könyvkiadói munkáját, melyet az általa alapított Heraldika Kiadó égisze alatt végzett. Köszönöm barátságát és bizalmát, hogy rám bízta a Heraldika Kiadót, annak szellemi örökségével együtt, hogy folytassam azt a munkát, melyet Ő a kiadó szerzői közösségével az elmúlt közel három évtized alatt végzett. Én, bár Háromszéken, Baróton lakom, Erdély legkeletibb vármegyéjében, látószögem az egész Kárpát-medencére kiterjed, és ezt szeretném visszatükrözni könyvkiadói tevékenységemben is. Az előttünk járók munkája, eredménye kötelez. Az olvasók szíves pártfogásába ajánlom a továbbiakban is a Heraldika Kiadót, köteteinket és megújult honlapunkat! Demeter László, a Heraldika Kiadó igazgatója

Kevesebb...